Ezt nem hiszem el. Az a szemét Zsolt, a volt barátom, aki félúton megcsalt, és ezét kizártam a lakásból, és már hónapok óta nem vagyok vele beszélő viszonyban, most küldött nekem egy levelet. Nem emailt, hanem fizikálisan egy levelet, a postaládámba, ami az ajtómra van felszerelve. A levél egy aranyszegélyű levelező lap volt. Szabvány nyomtatvány, rajta kézzel kitöltve a név. Egy esküvői meghívó. Egy esküvői meghívó! Zsolt megnősül!!! Ezt nem hiszem el. Az a mocsok elvesze valakit. Ahhoz a mocsokhoz hozzámegy valaki! És az a mocsok elhívott rá engem, engem, akit alig pár hónapja csalt meg! Hogyan hívhatja meg valaki az exbarátnőjét, akit ráadásul megcsalt a saját esküvőjük előtt alig három hónappal, az esküvőjére?

Na jó. És akkor most mi legyen? Elmenjek, vagy se? Nem fogok elmenni. Eszem ágában sincs. Ez fel sem merült bennem. Na de mit vegyek fel?

Ezen a hírem annyira kibuktam, hogy azonnal átmentem Sárihoz, a pszichológus barátnőmhöz, aki szerint azért buktam ki, mert eddig elfojtottam magamban a nőiességet, és ez komoly szenvedély betegségekhez vezet. Mondtam neki, h tényleg nem drogozom, de tényleg, és csak azért van egy pohár bor a kezemben, mert az előbb ő adta, hogy megnyugodjak, és nem azért mert alkoholista lettem. Át akartam menni Ziséhez is, de ő elment valami rapid randira, és nem ért rá. Sári beszélte rá, miután kiborult, mert a volt barátja, aki szerette őt, ott hagyta, mert... nah, ez bonyolult, tessék elolvasni a régebbi bejegyzéseket, oda leírtam.