Szelindek

Az egész azzal kezdődött, hogy Marcsi mama, a nagymamám, akinél az elmúlt hónapot töltöttem, és akinek kempingje van egy tó parton, na, szóval Marcsi mama kitalálta, hogy vigyük el a kicsiket aqua worldbe. Én nem tudom, mégis hogy gondolta. A kempingbe csupa nagycsaládos van, minden sátorban van legalább hat poronty, némelyikbe több is, meg van egy osztályunk is. És akkor én most vegyem rá a szülőket, akik mind morcosan néznek rám, amióta az egyik gyerek ránk nyitott, amikor az Ádámmal, khmm, a szobánkban… A poén az, hogy a szülők kérdés nélkül elengedték egy egész napra, a gyilkos élményfürdőbe a gyerekeiket egy vadidegennek. Bármire képesek, csak h megszabaduljanak tőlük egy napra. Még egy szatírnak kikiáltott emberrel is képesek elengedni a gyereküket. Ráadásul úgy, h több mint húsz gyerekkel mentem, én meg az Ádám, ketten. Ketten, húszon valahány gyerekre. Na mondom, ez király lesz. Még be se mentünk igazán, még csak a lábáztatónál voltunk, amikor az egyik kissrác elesett. Elkezdett ömleni a vér a térdéből. Vittük az elsősegélyre. Elindultunk a medencékhez. Az egyik kislány belefejelt a vízbe. Elkezdett ömleni a vér a könyökéből. Vittük az elsősegélyre. Bementünk a medencébe. Az egyik gyerek elkezdett fuldokolni, beugrott érte a bátyja, de nem bírta kihúzni, ekkor már ketten fuldokoltak, erre beugrott a bátyjuk, erre már hárman. Erre beugrott Ádám, és kihúzta őket. Megpróbálkoztunk a csúszdával. Az a gyerek, aki az előbb meg akart fulladni, beverte a fejét, megharapta a száját. Ömlött a vér az arcából. Vittük az elsősegélyre. Az orvosokat megnyugtattak minket miután konzultáltak a kórházban egy sebésszel, hogy nem kel összevarrni. Mi megnyugtattuk őket, h csak huszonhatan vagyunk. Vissza a csúszdákhoz. Egy bokaficam. Vittük az elsősegélyre. Hullám medence. Egy fog kitörés. Vittük az elsősegélybe. Amikor elmentünk, az orvosok adtak pár tekercsnyi gézt, ragtapaszt, meg jódot, a haza útra. Azt mondták, tisztelnek bennünket.