HTML

Szelindek

Friss topikok

Címkék

széder este a családdal, no meg Ádámmal

2010.04.01. 22:51 szelindek2

Szóval, miután Ádám kitalálta ezt a szülő látogatós mizériát, elmagyaráztam neki, hogy a családomban hogyan mennek a dolgok. Egész hamar túljutottunk az elváltak a szülők különélnek témán. Kicsit leragadtunk anyámnál, meg a buddhista központnál. Aztán az is időbe telt, amíg megértette a zsidós dolgot (apám új felesége Eszter, a fanatikus szövegtördelő ugyebár, meg a cuki-cuki közös kislányuk, az én új hugicám, Lilike, a plüssállatka és cukorka mániás hatodikos kislány, ők hozták be a családba ((újra? A nagyimék kint élnek Izraelben, egy tehéntenyésztő s lekvárkészítő kibucban, bár ők nem vallásosak. Élek a gyanúval, h halvány fogalmuk sincsen arról, hogy Izrael zsidó állam, csak a világjárásaik alkalmával szerettek bele a tejbe meg a szilvalekvárba…)) na szóval Eszter amellett, hogy fanatikus szövegtördelő, ragaszkodott Lilike zsidó neveltetéséhez, apám mit tehetett volna, beadta a derekát. Így meg én is kaptam belőle egy jó nagy adagot.) Megpróbáltam felvázolni neki ezt a ki mit eszik dolgot. De belezavarodtunk.

Végül meghívatta magát apuhoz meg Eszterhez széder estére.

És ott volt Lilike is.

 

Én minden évben hazamentem apuékhoz eddig széderezni. Hagyomány, ahogy az, hogy anyunál vagyon Iván-dánkor. Csak így alakult ki. Ezért aztán nem is volt nehéz beadagolni apuéknak, hogy hoznám Ádámot is.

-Legalább lesz még egy férfi a háznál. Elég egyedül érzem magam ebben a nő uralomban. – mondta apu, aztán behúzta a nyakát, mert Eszter szúrósan ciccegni kezdett.  – Képzeld Tulcsi – suttogta azért még a fülembe – még az új kanári is lány…

Eszter nem szólt semmit. De levett a polcról még egy kiló macesz lisztet. Aztán hallottam, ahogy az eladóval pletykálkodnak.

 

Ádámot igyekeztem felkészíteni az estére. Elmondtam, hogy mi az a széder, meg h hogyan zajlik le, míg végül Ádám már nyüszögött, hogy most muszáj a dolgozatával foglalkozni. De csak nem mondta vissza a meghívást…

 

Eszter igazán kitett magáért. Olyan macesztortát rittyentett, hogy ihaj. Mi vittünk retket, és én kevertem a chároszetet. Ádám megpróbált besegíteni, de miután majdnem belereszelte az ujjait, inkább elküdtem, hogy takarítsa ki a macskaalmot. (persze elkezdett nyavalyogni, hogy hiszen bibis az ujjacskája, még elfertőzi. A férfiak mind kiállhatatlanok.)

Lilike egész este visítva rohangált fel-alá a szobákban, és az elrejtett maceszdarabkát kereste. Valamikor éjfél után találta meg. A zongora billentyűire tettük, és rácsuktuk a tetejét. Na de ami visongás addig volt… Persze akkor is kaptam, amikor megjöttünk. Belecsimpaszkodott a hajamba, felmászott az ölembe, és beledugta a lábujjait a nadrágzsebembe (miért engedik mezítlábalni???) és addig csipogott, amíg elő nem halásztam neki némi összenyomódott cukorkát. Akkor átpártolt Ádámhoz. Megállt előtte, hátra hajtotta a fejét, hogy a szemébe nézhessen, a kezét összefűzte a háta mögött, és angyali arccal kijelentette:

- Akkor mostantól már te vagy a Tulcsibácsi? És mondhatom azt, hogy Tulcsibácsi?

Ádám állt, és nézett. A keze tele volt a befőttes üvegbe töltött chároszettel és retekcsokrokkal.

Lilike tovább mondta a magáét:
- Mert ha akarod mondhatlak Ádámbácsinak is, de az olyan, mint a pávás mondóka, hogy Ádámbátyámpávávávált, de mondhatlak Ádámbátyámnak is, mert ha te a Tulcsié vagy, akkor az enyém is, és akkor Ádámbátyám vagy.

Ádám rámsandított. „Cukorka?” tátogta. Bólintottam.

Lilike mindkét markában színes zörgő cukorkákkal nyargalt el.

Eszter azzal szórakozott, hogy héber gyerek dalokat próbált megtanítani Ádámnak.

Meg kiderült, hogy apu és Ádám ismerik egymást… Ráadásul hol máshol találkoztak volna, mint Peti bácsinál, a sírkőfaragónál, ahol akkor dolgozom, amikor nem tanítok.

Apu megfőzött a híres maceszgombóc levest. Amikor elvette Esztert, akkor derült ki, hogy igazi maceszgombóc leves főző tehetség. Na igen, akad olyan hely is, ahol a férfi dolga a főzés, meg a takarítás (a macska alom is!), bár lehet, hogy csak apám van túlságosan is belebolondulva Eszterbe, és vénségére olyan papucs lesz,  de olyan…

Az este végén, Lilike kívánt. A hagyomány szerint ha a kisgyerek megtalálja az elrejtett maceszdarabot, akkor kérhet valamit, most éppen a kedves papától. Lehet találgatni, hogy mit kért. Csak nem cukorkát?

 

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szelindek.blog.hu/api/trackback/id/tr326328667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

d 2010.08.29. 11:23:12

ez fantasztikusan aranyos lett:)

Szelindek 2010.08.29. 13:07:16

hát, mit ne mondjak, a családi élet cukorkái... :)
süti beállítások módosítása