Miután Ádám szerencsésen elhagyta a blogom címét, én pedig nem adtam meg neki újra (úgy kell neki!), nyugodtan írogathatok továbbra is ide azt, amit akarok, és arról, amit akarok. Mázli, hogy egy ismerősöm sem olvassa ezt, így nem röhögnek a sarkamban.

Cserébe viszont megkért, hogy meséljek neki a blogról. Ha már a címet nem adom meg újból. Úgyhogy még hétfőn, a szalsza után, megbeszéltünk egy csütörtöki találkozót a Siriusba. Egy füst alatt meghívtam Samut is, mert még mindig nem adta vissza a mókuskereket, ugyanis nem hiszi el az Ádámos sztorimat. Pedig elmeséltem neki mindent az elejétől, a végéig. És még sem hiszi. Még a hetero vagy nem hetero dilemmámat is elmondtam neki, de még így sem hitte el. Ádám nevetett egy sort amikor megkérdeztem, h nem baj-e, ha elhívom a Samut, a mókuskerék meg a fogadás miatt. De nem volt ellene kifogása. Samuval meg megegyeztünk, hogy megnézi magának az Ádámot, megiszik egy teát, és már megy is.

Kíváncsi vagyok, hogy miket szeretne az Ádám kérdezni. J