Mennyi tészta, milyen régen nem írtam… Több hónapja! Nem gondoltam volna, hogy erre valaha is sor kerül, hogy én hónapokat kibírjak írás nélkül, de úgy látszik, vannak még csodák. De egyszerűen nem tudtam írni, nulla időm volt az őrült családom meg Amanda mellett.
Nos, kezdjük talán Ádámmal. Szóval, nem tudom, hogy említettem-e, de összeköltöztünk. Amiről nem tudom, hogy mit gondoljak, mert most ő költözött hozzám (képtelen voltam ott hagyni a macskamán nénit, meg ilyesmi). És most szerte-szét van mindenhol a cucca a lakásban. Mármint nem rendetlen, vagy ilyesmi, csak egyszerűen ott vannak a dolgai mindenhol. Van külön fogkeféje, jól van, már miért ne lenne, de a fogkeféje ott van az enyém mellett. És dupla annyi törülközőt kell mosnom. Még evőeszközt is hozott. Nagggyon furcsa. És van egy zongorája.Egy zongorája. EGY ZONGORÁJA! Amit ide költöztetett hozzám! Idejött egy pénteki napon egy bőröndnyi cókmókkal, ami még nem volt olyan fura, mert hát meg volt beszélve, előtte két héttel, és az csak egy bőrönd volt, pizsivel, meg borotvával. De aztán hétfőn jött egy zongora. Mármint olyan igazi zongora, fából van meg minden, akkora, hogy arrébb kellett tolnom a könyves szekrényt miatta. A könyves szekrényt, ami azóta állt, hogy először beszökött a szomszéd néni macskája. Hatalmas, szépen faragott lábai vannak. Simán be tudok ülni alá. Amúgy ez szokásom is lett, főleg amikor Ádám leül zongorázni. Ő zenél, én meg a zongora lábai közt kucorgok, összekuporodva, és úgy hallgatom. Néha meg oda állok a másik oldalára, és csak nézem. Olyan szép, amikor zongorázik… J
Aztán hozott még egy szekretert. Eddig még életemben nem láttam szekretert, azt sem tudtam, h ilyen létezik. Az egy olyan kis szekrény, amit ha az ember kihajt, akkor íróasztal lesz belőle. Csomó apró fiókocskája van, amiben mindenféle titkos dolgokat tart. Még varrócuccot is. Meg gyerekkori apróságokat. És a könyves szekrényemre kitette a porcelán bagoly gyűjteményét. Porcelán bagoly gyűjteménye van! Jó, nekem meg elefántocskáim vannak, de most kint van mind a kettő, és nagyon furcsa. Zsoltnak (emlékeztető: volt pasi, aki elég csúnyán megcsalt, de hát ő volt az első komoly párom) soha nem volt itt ennyi személyes cucca. A ruhái, meg persze a fog keféje, amit én cseréltem le neki, amikor kedvem tartotta, mert magától eszébe se jutott volna… Neki nem volt így szerte-szét a dolga.
Aztán itt van ez a takarítás dolog. Eddig én takarítottam. Zsoltnál is, meg amikor magam voltam. Most Ádám is próbálja kialakítani a saját rendjét. Hozott egy ruhásszekrényt. Akasztósat. Minden ruháját felakasztja. A szekrény miatt arrébb kellett tolni a komódot. És az új szekrény rálóg a villanykapcsolóra, és be kell nyúlni mögé. És nagyon idegesítő. Mert be kell nyúlni a szekrény mögé. Ami idegesítő. Mármint a benyúlás.
Aztán ott van a fa szélcsengőm. A nappali közepén egy fa szélcsengő lóg le a plafonról, akárhányszor elmegyek alatta, beleütközöm, és csilingel. Ádámot idegesíti. Ő szeret elkapni a nappaliban, és hirtelen elkezdeni táncolni. De nem szereti, ha ilyenkor valamelyikünk feje hozzá koppan a szélcsengőhöz, mert annak más ritmusa van, mint amiben táncolunk. De én meg nem szeretném leszedni onnan. Ott van amióta csak odaköltöztem.
És nem zavarja őt a macska. A szomszéd néni macskája, ami folyton beszökik a nyitva felejtett galéria ablakon. Elmeséltem neki az összes sztorit a macskáról, amikor a hűtőben találtam meg, meg amikor beszabadult a szöcskéimhez, meg amikor beakadt a sütő ajtajába. És azt mondja, milyen aranyos, tök jó lenne ha a miénk lenne. Miiii? Hogy macska az én lakásomban? Áá, már nem az enyém. Szóval macska a mi lakásunkban? Na-na. Nekem szöcskéim vannak. A szöcske meg a macska nem kompatibilis. És a vásznaim! Hé-hé! Egy macska csak feldönti, meg összepiszkolja. És allergiás vagyok a macskákra. Tüsszögök, és kapar a torkom. Amúgy is, a szomszéd néni macskája már szinte a mi macskánk is.
Ott van még Amanda, a zsenimanó, akinél magántanár lennék. Sikerült a szüleit rávennünk, hogy a heti két nap helyett, amit eddig náluk töltöttem, heti három legyen, így gyorsabban haladunk az anyaggal, és a fizetésemet is felemelték. Lassan olyan lesz, mintha nem is tanár lennék náluk, hanem valami ott lakó…
Megismerkedtem a többi magántanárával is. Mindegyik egyetemi professzor, vagy híres kutató, csak én vagyok ilyen gyalogbéka, szimpla gimnáziumi tanár. Tiszta ciki, hogy még nem is tanítottam igazi iskolában, elvégre csak tavaly fejeztem be az egyetemet. Nem tudom, hogy miért vettek fel…
Hát ennyi történt. Most írnom kéne valami az új évről, meg az új évtizedről, meg hogy milyen jó/rossz volt a 2009, de egyszerűen nem tudok. Nem történt olyan sok dolog, szóval nincs is miről írnom. Csak befejeztem az egyetemet, elkezdtem szalszázni, mert Samu megzsarolt, összejöttem Ádámmal, el kezdtem tanítani Amandát… Na jó, lehet hogy van miről írnom.
