A lakás, ahol lakok, nagyobb, mint amire így egyedül szükségem lenne. Egy éve lakom itt, még Zsolttal választottuk ki. Amikor megláttam az udvart, egyszerűen beleszerettem ebbe a házba. Régi gangos bérház. Az udvarában kisebb fajta erdő van, és mindent befutott a borostyán. A lakást úgy vettük, hogy akár négyen is el tudjunk lakni benne. Be is galériáztattuk. Nagyon szép lett. Szeretek itt lakni. És ami a legjobb, hogy van a konyha mögött egy fényakna. A konyhának ablaka is van rá, és a spájzon keresztül ki lehet menni. A fényaknába a felsőbb emeleti lakások ablaki nyílnak, és a tetején a harmadik emeleten túl látszik az ég. Beesik az eső, befúj a szél. Teljesen olyan, mint egy kicsi belső kertecske. Ki is tettem a növényeket. Bepolcoztam a galéria ablakáig, és a polcokra kipakoltam egy csomó-csomó növény, és a legfelső polcra futó növényeket telepítettem. Ez alatt az egy év alatt szépen be is indult, felkúszott a macskamán néni ablakáig.
Nah, és itt jön a csavar. Emlékeztek még arra szürke macskára, aki folyton beszökött valahogy, és megakarta enni a szöcskéimet? Rájöttem hogyan csinálja. Így egy év után rájöttem hogy csinálja!
Kimászik a macskamán néni ablakán, végig galoppozik a futónövényeken, aztán beugrik a galéria ablakon, amit soha nem zárok be.
Most mondjátok meg...
