Viszont Zise már jobban van. Sokkal jobban. Megettünk jó pár liter fagyit, meg lekvárt, meg süteményt, és kibeszéltük az összes szemét mocsok hapsit. Aztán valahogy szóba jött, hogy pár fura alak tüntetett nem messze tőlünk. Az apropó a holokauszt tagadás volt, és Zise ezen is kiakadt, mert a nagyszüleit deportálták, és elkezdte, hogy az ilyeneket be kéne zárni, és megint elkezdett sírni. Szerencsére ekkor megjött Sári, a pszichológus barátnőnk, aki skizofrénekkel dolgozik, és levágott valami olyan dumát az élet értelmetlenségéről, meg a hímek uralkodni vágyásáról, meg az endorfin termeléséről, mire Zise rögtön abba hagyta a sírást. Jó, ha az embernek az egyik legjobb barátnője pszichológus J