Itt van a tavasz, csicseregnek a madarak, nyílik az orgona, zümmögnek a méhecskék, meg egyéb giccsek. Nem is ecsetelem tovább. Egy hét múlva megkapom az életem első osztályát, igaz, még nem hivatalos tanárként, csak kistanárként. A magyar vezető tanárom egy haláli fazon, azt mondja, kezdetnek jó lenne talán valami idősebb korosztály, akik már bírnak magukkal. Persze végül beütött a villám, és megkaptam az egyik hatodik osztályt. Ráadásul pont azt, amiben a féltestvérem is tanul! Van ugyanis egy fél testvérhúgom. Amikor anyám meg apám elváltak, és anyám beköltözött a buddhista központba, és apu feleségül vette Esztert, a fanatikus szövegtördelőt, nah akkor robbant be az életembe Lilike. Lilike még így hatodikosan is macimániás, imádja a rózsaszín plüss dolgokat, és a csillogó ruhácskákat. Néha nálam alszik, amikor apu és Eszter el akarnak menni valahova kettesben. Nyafogós kislány, aki nagyon cuki, ha szeretne valamit, és nagyon hisztis, ha azt nem kapja meg. Mivel a családnevünk nem ugyanaz, mert az én nevem apámé meg anyámé kötőjellel elválasztva, az övé Eszteré, az apuét meg csak rövidítésként használja. Most mit csináljak? Még sem taníthatom a saját a húgomat, aki akárhányszor meglát, felüvölt, hogy Tulcsikaaaa! Tulcsika hiányzott Lilcsikéneeeeek! Aztán megpróbál a nyakamba mászni a mellkasomon keresztül, amit ő ölelésnek nevez, és amikor felküzdötte magát a derekamig, akkor a lábaival valahogy belekapaszkodik a hajamba, (egyesek szerint gyönyörű göndör hajzuhatagom van, szerintem kezelhetetlen csimbókos pulikutyaszerű loboncom), a kezeivel pedig megpróbálja átkutatni a zsebeimet, hátha van nálam csoki vagy cukor, ami persze soha nincsen, mert a csoki szétolvadna a zsebembe, meg ráülnék, a cukorkákba pedig mindenféle gusztustalan dolgokat tesznek, disznókörmöt, meg ilyesmit, amiből a zselét csinálják, és meg nem is eszek húsosat, meg amúgy is, szóval nyilván nincsen, hiába visít Lilike, hogy Rózsaszín cukikát akarooook! És már nem lehet visszacsinálni. A vezető tanárom azt mondta, hogy ő azt se tudta, hogy van testvérem, pedig kettő is van, Lilike, meg a bátyám, aki kint él Kanadában, de hát tényleg más a családnevünk Lilikével, és nem fogom nagydobra verni, hogy a húgom. Na szóval az intelligens, segítőkész, értelmes tizenegyedikesek helyett, be leszek dobva a cukorkától ragacsos hatodikosok közé. Éljen, jeee-jeee-jeeeeee! Olyan boldog vagyok...