És most jön a legjava.
Tegnap találkoztam Ádámmal. Igen, a szalszázós Ádámmal.
Én csak beakartam ülni a siriusba. Az egy teaház. Régebben Jucával jártunk oda, de ő a pocakja miatt nem szeret már lemenni. Tisztára hangulatos, tele van párnákkal, meg le kell venni a cipőt. És nagyon finom a teájuk is, meg a kakaójuk is. Meg a sütijük. Szóval ide mentem le, mert úgy volt, h itt találkozom Jucával, de persze ő az utolsó pillanatban megint lemondta, mert meleg meg a hideg, meg a front. Én meg már ott ültem, és őt vártam. És hát, akkor lemondta. Gondoltam, üldögélek még egy kicsit, megiszom a teámat, aztán haza megyek, amikor egyszer csak kit látok? Az Ádámot. A fekete szemüvegével, a mogyoróbarna szemével, meg a szín szerint összeválogatott ruháival. És meg kell adni, ezek a szín szerint összeválogatott ruhák pokoli jól álltak neki. És meglátott, és felismert. És még köszönt is, és az értelmiséginek látszó haverjaival leültek mellém. Kiderült, h Ádám szociológia szakos egyetemista, és most írja a doktori disszertációját. Na vajon miről? A blogolásról. Elmeséltem neki, h én is írok blogot, és tisztára lázba jött, és kérdezgetett mindenfélét. Erre megadtam neki ezt a címet. Kíváncsi vagyok, vajon elolvassa-e majd. De inkább ne olvassa el. Biztosan egy csomó állatságot összeírtam. Soha nem olvasom vissza az írásaimat. Nem is emlékszem, mi mindent írtam. És ugyanolyan teát kért, mint amit én ittam. De azért annyira nem lehet jó megfigyelő, h az öblös bögréből, amiből ki se látszik a tea kitalálja, h milyen teát iszom. Na mindegy, csak elég kevesen szokták pont ezt a teát rendelni. Amúgy megemlítette, hogy minden szerdán estefelé lejár ide. Az egyetemista haverjaival, meg néha magában is. Csini csajokat csípni fel, és itt rám kacsintott.
